Felértünk.Azt hittem már sose fogunk a tetejéére érni.A panelházak elég praktikusak voltak ami"játékunkhoz" ,de a bökkenő éppenséggel az volt ,hogy közülünk senki se lakkot ilyen házban így a kényelmes szolgáltatásokat mint a lépcső vagy a lift nem tudtuk használni mivel senkinek sincs belépése ezekbe a magas épületekbe.Ezért is használjuk a létrákat. Mégpedig a 10 emeletes házakon felmászni nem a sétagalopp.Én voltam az utolsó aki felért.Mivel egyedüli lányként csapatban valamivel lassúbb vagyok a fiuknál(én ezt nem akarom elfogadni ,de mindig az orrom alá dörgölik)így mindig hátra küldenek.Bevallom elég durva dolgot csinálunk örülteknek is neveznek minket ,de ezeket a megjegyzéseket nem vesszük tudomásul.
-Remélem most a nehezebbik úton megyünk.-Mondtam a fiuknak
-Nem lehet.Van egy újoncunk.Ő arra nem tudna menni.-Francba erröl megfeledkeztem.
-Akkor megyek egyedül.Már annyira unom,hogy folyamatosan csak egy ugyanott megyünk.
-És mi van ha leesel?Kifog neked segíteni?
-Akkor már úgy is feldobom a talpam.-nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Pá-pá galambocskáim-futottam el.Láttam rajtuk ,hogy megakarnak állítani ,de már késő volt.Nagy lendületet vettem és ugrottam.Át egy másik panelház tetejére. Ahogy a szél az arcodba fúj és lobogtatja a hajadat....Az olyan felemelő érzés.Mintha repülnék.Kár ,hogy mindez vége lesz egyszer.A legrosszabb az ,hogy nagyon gyorsan.Mint ahogy most.Csak az elöbb ugrottam el a talajtól de máris betont értem.Lábujjhegyre érkeztem utána bukfencben gurultam tovább.
-MAJD TALÁLKOZUNK.-Kiáltottam oda neki aztán futottam tovább.Újra és újra ugrottam át az egyik házról a másikra.Aztán elérkezett az a bizonyos rész ahol csak egyszer sikerült átugranom akkor is ha nincs a másik oldalon valaki és nem kapja el a karom nekem kampec.Most sikerülnie kell. Nagyobb lendületre kapcsoltam.3..2..1...Ugrás. Lenéztem.Alattam egy elég széles sikátor volt.Már a felénél jártam mikor kiáltást hallottam magam mögött hátranéztem és ott volt egy ember. Bakker meglátott.Visszanéztem és láttam ,hogy zuhanok.Elcsesztem.Hát ennyi volt. Most meghalok.
Háttal csapódtam be a betonba.Hirtelen olyan erős fájdalmat éreztem ,hogy azt még kifejezni se tudom de,utána elmúlt.
